Látnivaló Kirándulás Program Szállás Étterem Üzlet Múzeum Erdély Fotók Index
Videó 3D Panoráma fotók Elérhetőség

Óvodás korom emlékképei 60 esztendő távlatából

1947-1950-2010.
Christián László (66) testnevelő tanár


(Az írás után forgatható fotó és videó, galéria mentekintése: katintás a képre!)

60 éves találkozó GyulaMICI NÉNI ÓVODÁJA, a Németváros felől – a Piactér irányába átívelő – „KRÉSZ HÍD” MELLETTI SAROKHÁZBAN működött Micinéni, azaz Nagy Ferenc tanító úr feleségének magán óvodája.

ELSŐ NAPOMRA már nemigen emlékszem, milyen is volt 1947 őszén az óvodába menet, de minden bizonnyal Édesanyám kíséretében tettem meg a Dobai utcából, nem több mint 200 méteres utunkat, uzsonnás kistáskámmal a nyakamban, attól kezdve pedig magabiztos önállósággal minden nap egyedül.

MICI NÉNI határozott egyéniségével terelgetett bennünket, hiszen az otthonihoz képest nagy közösség szabályaihoz kellett hozzászoktasson mindannyiónkat. Érzékenyebb társaink pedig rendre a Dajka-néninél találtak vigasztalást.

A HÉTKÖZNAPOK természetesen rengeteg játszadozással teltek, így ősszel és tavasszal jó időben az udvaron, a hideg téli napokon a nagyteremben. A háború utáni idők szűkössége a játékok számán és kopottságán is meglátszott, ami egyáltalán nem zavart bennünket. Esetleg az udvari akácfák homokozó dombja körül fordultak elő huzavonák, a kistalicskák és a homokos lapátok megszerzésénél.

ÜNNEPNAPOK, számunkra nem csak a Mikulás, Karácsony és Húsvéti időszakokban fordultak elő, hanem a mindenkor nagyon-nagyon várt, vándor bábszínházasok előadásai is azt jelentették, falakat remegtető kacajviharaink kíséretében.

ÓVODÁS TÁRSAINK természetesen a környékbeli, zömmel németvárosiakból tevődtek össze. „Legrangosabb” társaknak a Dallos gyerekek számítottak, akiknek édesapja, az akkori polgármester volt, majd elköltöztek a fővárosba. A leánykák és fiúcskák nagyon jó játszótársaknak bizonyultak, kisebb – nagyobb „örök harag” civódásokkal tarkítva. A fiúk közül sokan, Micinéni lányába SZERELMESEK LETTÜNK, ami természetesen nagy titkoknak számított, de mégis mindenki hamarosan megtudta. Sőt mi több, egyéb kíváncsiskodások is előfordultak, mitől fiúk a fiúcskák és mitől leányok a leánykák?

AZ ÚJ ÓVODA, a jelenlegi óvodaépületet jelentette 1949 őszén történt átköltöztetésünkkel, AZ ÁLLAMOSÍTÁS KÖVETKEZTÉBEN. Ezen drasztikus intézkedések oka és lényege számunkra homályos maradt, mely nem csak kis agyunk befogadó képességén múlott, hanem a felnőtteknek tilos volt ilyesmiről nekünk beszélni.

JÁTÉKOS ÉLETÜNK egyébként ugyanúgy folytatódott, csak egy ÚJ SZIGORÚ ÓVÓNÉNIVEL. Egyszer be is akart hazamenetelkor zárni, de hamarosan elengedett akaratosságomnak köszönhetően. Talán éppen ennek okán, EGYIK NAPON NEM MENTEM AZ OVIBA. Krész Józsi bácsi „pertu barátommal” megegyezve, a kis-tűzépes irodájának pultja mögött, háborítatlanul játszadoztam el délelőttömet. Hazaérve, Édesanyámnak az uzsonnás táskámba került – Józsi „barátom” által belecsempészett – széndarabkákkal elég nehezen, de sikerült elszámolnom. Turpisságomat, valamikor felnőtt koromban mertem elmesélni szigorú nevelésben részesítő szüleimnek, vidám kacajok közepette.

Farsangi JELMEZ VERSENYT is tartottak, ahol török basának lettem beöltöztetve és versemmel való rímeléshez még két kispárnát is begyömöszöltek a ruhám alá a hasamhoz, amit pironkodva viseltem, de harsogó kis kétsoros verselésemet: „Török basa nagy a hasa, beleférne száz nagy liba!” – kellő tapssal jutalmazták.

Egy alkalommal, a VÁROS ÖSSZES ÓVODÁSAINAK tartottak összevont műsort, ahol néhány arcocskát maradandóan megjegyezve késöbb, az iskolába kerülve is felismertük egymást. Azok a társaink, akik pedig már előbb lettek iskolások, a „SZOPODÁSOK” jelzővel csúfoltak bennünket. A csúfolódások szégyenlősködésén túl, a betűk és a számok iránti kíváncsiságunk is elindította bennünk az ISKOLA UTÁNI VÁGYAKOZÁS gondolatait, ami villám gyorsan valóssággá vált 1950 szeptemberétől.

Az óvodai három esztendő – hat évtizednyi távlatból – villanásnyinak tűnő ideje, ÉLETÜNK LEGGONDTALANABB, ÖRÖKÖS JÁTÉKBÓL ÁLLÓ KORSZAKÁT JELENTETTE. Az akkori idők, háborút követő emberpróbáló nehézségeitől távol tartó szüleink és az oviban óvó, védőink áldott emlékét továbbra is szívünkben őrizzük.

Gyula, 2010. június 18.


A navigációs gombok segítségével tudja a képet körbe forgatni.

A navigációs gombok segítségével tudja a képet körbe forgatni.

A találkozón készült kisvideó:


Gyulai szálláshelyek Gyulai éttermek, szórakozóhelyek

Gyula szállás 

Vendéglátóhelyek

Gyula múzeum

Gyula programok

Gyula térkép

Erdély

Jogi nyilatkozat